Káli-medence

Káli-medence, a magyar Provence

A Balaton-parton futó 71-es útról, Zánkánál térünk le. A vidéket már a kerékpárosok is felfedezték maguknak. A közeli Balatont immár körbeérő kerékpárúthoz kapcsolódnak a kitáblázott, kis forgalmú, csendes utak; a falvak közti csekély távolság pedig remek kerékpáros kirándulóhellyé teszi a Balaton északi partjától csupán néhány km-re fekvő Káli-medencét.

A táj mediterrán hangulatú, és nem véletlenül. A vulkáni kúpok déli lejtői hamar átmelegszenek, a közeli Bakony pedig megvéd az északról érkező szelektől, viharoktól. A hegyek bazaltja jó hőtartó képességével, míg a közeli Balaton nagy vízfelületével csökkenti a hőingadozást. Mindezen tényezők együtt speciális mediterrán mikroklímát alakítanak ki a medencében. Az országban itt kezdődik leghamarabb a tavasz és tart legtovább az ősz.

A Káli-medence jó földrajzi adottságainak köszönhetően már a történelem kezdetei óta lakott, éltek itt a késő bronzkorban harcias kelták, eraviszkuszok. A Káli–medence A Balaton előidézte mikroklíma miatt ideális hely szőlőtermesztésre, a vulkáni vörös talaj és a kő pedig az itt termő bor zamatát adja – ezt már, mint sok minden mást, a rómaiak is tudták. Kékkút forrását is ők fedezték fel, olyannyira, hogy a forrás vize Theodora bizánci császárné kedvenc itala volt. A hegy levét pedig annyira élvezték, hogy Probus császár idején a környékbeli borokat a Vinea Pannonia Nobilis Districtus kitüntető megkülönböztetéssel illették. Probus császár Pannóniában született, Sirmiumban (Szávaszentdemeter) kb.232-ben.  Harcos uralkodóként megvédte a Római birodalom határait, de békeidőben katonáival Pannónia területén szőlőt ültettetett és műveltetett.

 

A honfoglalást követően így a magyar bor előállításának hármas alapja volt: egyrészt a magyarság magával hozott belső-ázsiai és kaukázus-vidéki hagyományai, másrészt a Pannóniában és ezen belül is a Balaton-felvidéken fennmaradt és átvett római gyakorlat, harmadrészt a térítő bencés és később megtelepedő más tanító rendek által közvetített Itáliából, Burgundiából, Anjouból, Rajna-völgyéből hozott és átadott ismeretanyag és ízlésvilág.

A Káli-medence honfoglaló őseink, a Kál horka (főbíró, Árpád egyik vezére) nemzetségének szállásterülete volt. Nevét több, máig fennmaradt (Köveskál, Mindszentkálla, Szentbékkálla) és ma már elpusztult, csak romjaiban látható falu (Kerekikál, Töttöskál, Sásdikál, Sóstókál) neve is őrzi. Az ősi idők óta kiváló borairól ismert vidék települései az Árpádházi királyok idején jelentős kiváltságokat kaptak. A királyi udvarnak külön bortermő helye volt a Balaton-felvidéki 7 Kál község vidéke, melyek lakossága minden adófizetés alól mentesültek annak fejében, hogy a királyi asztalra nekik kellett a borokat szállítani egészen 1341-ig. Egyes községek, mint Köveskál lakói pedig kiváló boraikért nemesi rangot is kaptak. A kisnemesi községek a reformáció idején az új vallás hívei lettek. Kővágóörs lakosságának döntő többsége mindvégig megmaradt evangélikusnak, míg a másik három falué a református vallást vette fel. Templomaik külsőleg a XVIII. század második felének és a XIX. század elejének stílusjegyeit mutatják. A XIX. század nagy filoxéra járványa a Balatonfelvidéki-borvidék szőlőültetvényeit elpusztította, mely után hatalmas hittel új fajokat telepítettek be a szőlősgazdák. Hitük és munkájuk előtt fejet hajtunk, mert ma is az ő befektetéseik gyümölcseit ízlelhetjük a Káli-medence boraiban, és az új fajták iránti nyitottságuk bátorít minket kísérletező kedvünkben.

A Köveskálra vezető út lassan emelkedik, visszatekintve a balatoni panorámában gyönyörködhetünk, majd utunk a Hegyestű már messziről feltűnő, fura formájú, hasított kúpja mellett vezet el. Nem természeti forma, egyszerűen lebányászták a hegy felét. Érdemes megnézni, mert a mellette kialakított geológiai bemutatóhely élvezetesen meséli el, úti célunk miért Magyarország tán legváltozatosabb felszínű régiója. A fölénk magasodó visszamaradt bányafal felfedi az 5-6 millió éve működött bazaltvulkán belsejét.

A vulkán kürtőjében megdermedt láva a kihűlés folyamán szabályos sokszögletű függőleges oszlopokká fagyott. Hasonlóan képződtek a Badacsony és a Szent György-hegy bazaltorgonái is. Ha a hegy tetejéről körbetekintünk, a medencéből kiemelkedő vulkáni tanúhegyek sorát látjuk, Badacsony, Gulács, Csobánc, Tátika hegye mind egy-egy hajdani vulkánkitörés nyomai.

Köveskál  helység előneve a földek bőséges köveire utal. Utónevét a honfoglaló "Kál" Vezér nevéből eredeztetik. 1291-ben említik először okleveleink, amelyekben egyházi nemesekről esik szó. A falu nagyobb része a veszprémi püspökség birtoka volt. 1430-ban püspöki községnek nevezték. A határában lévő szőlőhegy nagyobb része is a püspökségé volt. 1548-ban az egész falut felégették a törökök, és a nemesektől adót követeltek. A Törökugrató árok földrajzi név a törökökkel való küzdelmes időszakot idézi. 1828-ban már 76 nemesi család él a településen. Köveskált elhagyva az egykori Pannon tengerből kiemelkedő vulkanikus tanúhegyek óceánban úszó óriás bálnák képét mutatják.

Szentbékkálla neve, Kál horkán kívül a bencés rend jelenlétére is utal. Az 1273-ban már létező falu eredetileg a bencés rend tulajdona volt, nevét is innen szerezte: Szent Benedek kállója (malma). A falunak néhány száz állandó lakosa van, de nyáron ennél jóval több ideiglenes lakó él itt. Ahogy az egész Káli-medencében és a Balaton-felvidéken is, a felüdülésre vágyó fővárosiak, a bio-életet élő alternatívok, művészek mellett laknak ma már itt németek, hollandok, sőt angolok is. A jöttmentek neve itt bebíró.

A falu határában tanösvény vezet a híres ingókövekhez. Mindig, tucatnyi turista próbálja hintáztatni a többtonnás, bizarr formájú kőalakzatokat. A Balaton-felvidék izgalmas kirándulóhelye a Fekete-hegy krátertavakkal szabdalt bazaltfennsíkja is. 

A következő falu Mindszentkálla, ahol számos panzió várja a Káli-medencébe kirándulókat, akik egy-egy forró nyári napon a néhány km-re fekvő Balaton hűs vizében nyernek felüdülést. A környék csodája, hogy itt nem kerítik körbe a telkeket, házakat drótkerítéssel. Vagy egyáltalán nincs kerítés, vagy a helyben bányászott vörös terméskövekből rakott tömör falak tartják távol a kíváncsiskodókat. Az épülő új házak is szigorúan a vidék építési tradícióit követik, és terméskő falakkal, verandával, vörös cseréppel vagy náddal fedve készülnek.

Mindszentkálla határában találjuk meg a Kőróka családi pincészetet, mely a hajdanán  itt élő Balaton-felvidéki borosgazdák nyomdokába lépve hozta létre kézműves pincészetét.  A hely történeti hagyományait ötvözi a jelenkor eredményeivel, hogy minden igényt kielégítő kézműves borokat állítson elő. Idegenforgalmi idényben egész nap, előzetes bejelentkezés alapján egész évben borkóstolóval várja a vendégeket.

A szőlődombok mögötti Káptalantóti igazi káli-medencei falu, amely a vasárnap délelőttönként működő bio-piacáról mára országos hírnévre tett szert. A házi készítésű szörpök, lekvárok, méz, medvehagyma-pesto, kézműves borok, és sok egyéb piaci termék vasárnaponként látogatók százait vonzza a piacra. A Balaton parti nyaralóknak is kedves időtöltésévé vált a piac meglátogatása.

A közeli Kővágóörsön annak idején malomköveket vágtak – erről kapta a nevét. Az út mentén mandulafák állnak, a szőlő mellett ez a növény bírja a köves talajt és a speciális mediterrán mikroklímát. Nem véletlenül nevezik a Káli-medencét egyre többen a magyar Provence-nak. A völgy túloldalán Salföld – árpádházi nevén Salkőkút -  tornya látszik – igazi kis skanzen. Mindkét falut a Káli-medence több településéhez hasonlóan a 80-as években fedezte fel a budapesti művészvilág, mely a házak nagy részét felvásárolta, helyreállította, és nyaranta, hétvégénként lakja is. A csinos kőkerítések mögötti, fehérre festett falú, ápolt kertek közepén kerekes kúttal dekorált házakat nem helyiek lakják. A falu határában áll a Kőtenger. A szép borókák között ma már csak itt-ott látni egy fehér követ, mivel kibányászták és elhordták az elmúlt évszázadban.

A Tapolca felé vezető út Csobánc hegye és várromja alatt vezet el. A szőlősorok, présházak között kanyargó út végül meredek erdei ösvénnyé szűkül. Jó félórás kaptató, de a kitáruló táj kárpótol az erőfeszítésért. Messze megcsillan a Balaton felszíne, Tapolca városának lépcsős házai eltéveszthetetlenek. A völgyekben apró falvak, erdők foltjai, a háttérben a Bakony sötét sziluettje. A lapos dombtetőn fúj a szél, a várból csak néhány kőfal maradt, az emléktábla a labancok ellen védekező kurucokról, az 1703-as ostromról mesél.

 A Káli-medencét elhagyva Tapolca a vizek városa, legérdekesebb látnivalója a Malom tó, hangulatos éttermekkel övezve és a tavas barlang. Mélyen a föld alatt a vulkáni eredetű meleg víz kioldotta a mészkövet, így keletkezett a több szinten elterülő, négy kilométeres járatrendszer, amelyet hol termekké bővülve, hol „fejbehúzósan” összeszűkülve, csónakon járhatjuk be. A város karsztvizeiben gyönyörű pisztrángok élnek, melyeket a pisztráng fesztiválon sokféle elkészítéssel ízlelhetünk meg.

A Balaton-felvidéki túránk – soha rosszabbat – a bor jegyében telik. Egyre több az igényes családi pincészet, ahová érdemes betérni. Mindenütt invitálnak minket, hogy megismerjük a helyi fajtákat, a mindenhol megtalálható olaszrizlinget, az elegáns chardonnayt, a kéknyelűt, a juhfarkot, a szürkebarátot, ….

Akit egyszer rabul ejtett a Balaton-felvidék és a Káli-medence varázsa, visszajáró látogatója lesz ennek a csodálatos tájnak.